A kamaszkori problémákból sokszor csak érthetetlen részleteket, furcsa viselkedést érzékelünk. Megváltozott a gyermekünk? Mostanában feltűnően feszült, ideges? Megbukott a suliban, pedig azt mondta, hogy nem lesz gond?
A kamaszkor időszaka lehet rendkívül nehéz is. A testi változások, a sex és párkapcsolat körüli gondolatok, a kortársak hatása, a lelki elszakadás a szülőkről, a felnőtté válás gondolata és még sorolhatnám mi minden játszódik le a gyermekek fejében és testében.
Hogyan tudjuk megkönnyíteni, átvészelni, megharcolni ezt az időszakot?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Kedves Zénó!
14 lesz a kislányom, hetedikes, jól tanul, értelmes. De: pár hónapja lejár a Nyugati pályaudvarra egy emós bandába rendszeresen. Nagyon népeszerű ugyan az osztályában, de elmondása szerint beszélgetni nembeszélgetnek, senki sem ér rá, szünetekben vagy mobiloznak, vagy rohannak valamivel, du. pedig a elitebb gyerekek le vannak kötve különórákkal stb. Itt azemósok barátságosak, kedvesek, és lehet velük dumálni bármiről. Mióta velük lóg, megváltozott, az osztálya szrint is, mogorva, agresszív,visszautasító a utbbi időben. Legjobb barátnője az osztályból szintén lejár vele. Emós együttesek buliján a westend tetején ő is együtt ivott a közös vodkanarancsból, utána nem volt hajlandó a megbeszélt időpontban kijönni, és botrányos jelenet után tudtunk csak hazamenni. Öngyilkossággal is gaykran fenyegetőzik. Tanácstalan vagyok, engedjem közéjük továbbra is, engedjem, de szabjak haárokat, bízzam rá, meddig maradhat? Eltiltani nem is lehet igazán, mert akkor jön a metró alá ugrom szlogen. A nyugati viszont halál veszélyes hely. Aztis mondja, neki semmi kedve semmihez, fölsoroltam ezer dolgot, valahogy szorítanék rá pénzt, szakkörre, sportra, táncra, de undorral elfordul ezektől alehetőségektől. Utálja az iskolát is, osztályfőnökét különösen, mivel megkülönböztet és kirekeszt gyerekeket. Családunk persze csonka, botrányos válás kicsi korában, 16 éves bátjya aspergeres, nagyanyja depressziós, folyton sirdogál, bátyám paranoiásskizofrén... Felnőtt lányom szerint nem ő beteg, hanem a család az körülötte, ebből menekül, és hiányzik a következets szabályrendszer. Mit tehetnék?
Üdvözlettel, Éva
Megjegyzés küldése